Lukács evangéliuma (Lk 2,1-14)
"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. [...] Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, a jegyesével együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön. Megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson."
"Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrizték nyájukat éjszaka. És íme, az Úr angyala megjelent nekik, az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelem fogta el őket. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig a jel nektek: találtok egy bepólyált gyermeket, aki a jászolban fekszik. Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték Istent, és ezt mondták: